Shadowhunters fanfic - Úton Alec-kel.

  Nyakig homok borította testünk, de megtaláltuk amit kerestünk. Egy kis kristály angyalfejjel, s négy karral a négy irányba, melynek vége fekete volt, de felizzott kezünkben vörösen az egyik.

„Na legalább van irány, de így nehéz lesz útvonalat tervezni.” – állapítottam meg.

„Van itt még más is az ereklyében.” – mutatta közelebbről Alec. – Nézd ezt a vonalat….”

„Az egyik rúnádban benne van…” – állapítottam meg, s ő félrehúzta pólóját vállánál. –

„Igen. És tényleg nem ismerem. Le tudod rajzolni?” – kérdezte.

„Persze….” – firkáltam egy papírra tollal – De ez így semmit sem ér gondolom. Az irónod nem működik, aktiválni nem tudjuk.”

„Nem tudjuk, de legalább tudjuk már mit keresnek. Mit kell eltűntetni rólam, hogy visszakerülhessek.” – vett kezébe egy kést.

„Na állj le! Nem az öncsonkítás az első teendő szerintem. Ez lehet hogy olyan féldémonokat hív életre, de lehet másra is jó. Lehet hogy nem csak arra való, és egy fontos képességet tartalmaz, nem? Ha csak rossz lenne, akkor Magnus kivágta volna belőled amíg alszol, valami bájitallal nem?” – kérdeztem.

„Egy, Magnus nem vág fel amíg alszom, nem olyan….De….lehet igazad van.” – tette le a kést. – De akkor mit csináljak vele?

„Kövessük amit az ereklye mutat, a rúnával várjunk még.”

„Nem húzza át a terveid, hogy most így követünk valamit?” – kérdezte Alec komolyan. – Te művész vagy, és szükséged van saját térre, nem véletlen vagy úton.” – álllapította meg, egész jó emberismerőként.

„Örülök hogy feltetted a kérdést… volt egy tervem, egy bizonyos pénzösszegből, amihez tartani akarom magam, mert elfogy.  Az idő nem is annyira fontos, bár azzal is számoltam mindig. Határidők munkákhoz, ilyesemi. De a lényeg az hogy megbeszélhető. Szeretnék segíteni, mert fontosnak érzem és talán tudok is segíteni, a magam módján, de ugye egyikünk se tudja…”

„Most nem a pénz a kérdés, azt tudok adni, az hogy benne vagy-e az akcióban, a rohanásban, be tudod-e vállalni, ha arra lesz szükség? Akár most. Döntened KELL.” – szólt Alec.

„Mit csinálnál, ha nemet mondanék? Vennél egy furgont itt, vagy bérelnél?” – kérdeztem. – Segítség nélkül?”

„Igen. Ne érts félre nagyon hálás vagyok a segítségedért, de ha együtt akarjuk csinálni, akkor nem te szabod a feltételeket. Csak az anyagiakat. Mást nem. Én elboldogulok akármi is történjen.” – felelte keményen.

„Nem vagy rám szorulva, értem… És te akarsz szabályokat diktálni pénzért cserébe. Értem.”

„Így van.”

„Aludnék erre egyet ha nem baj.” – zavarodtam össze.

 Egyedül utazni a saját pénzemből ami kevesebb, vagy Alec Lightwooddal egy másik világból, akinek van pénze, de sietni kell vele mindenhol, aztán egyszer eltűnik. A hülye se vállalná be így. De fair volt nagyon, ahogy ezt elémtárta. Egy megbízható ember. Lehet megépítene egy szekrényt is a kocsimba? Lehet valami mágikus segítséget is tudna adni amikor hazamegy? Basszus egy másik világból származik. Persze ember, meg angyalvér van benne állítólag, amitől nem lesz olcsóbb a benzin, de mégis sokat segíthet ő is. De egyeznek-e a céljaink..? Egyáltalán nem. Romantikus viszonylata van-e a dolognak? Nincs. Akkor meg miért? Mégis vonz a kaland…utazok nemdebár?

„Alec, egyezzünk meg abban, hogy nem reggel indulunk, és amíg festek az erdőben addig maradunk, aztán….azt csinálok amit kell. Te fizeted, én viszlek, megyünk, csináljuk bármi is az.” – ébresztettem fel utitársam.

„Öööh…Akkor vállalod. Komolyan átgondoltad?”

„Igen. Készen állok rá.” – hagytam meg és csak reménykedtem hogy lesznek még hétvégék, vagy olyan napok amiket úgy lehet hívni.

„Megtaláltátok a Mintázat alapján az Irány ereklyéjét. Az el fog vezetni az AngyalRaktárba. Ebben a világban rejtettem el pár dolgot 400 évvel ezelőtt.” – szólt Magnus a tükörben. – Ott keressétek a Felszabadítás Virágát.” – hagyta meg Magnus és nem sokáig volt „online” – Szeretlek Alexander.” – köszönt el ennyivel. Alec szeme fényes lett, nem láttam egy könnycseppet sem megjelenni, mert nem jelentek meg pupillája mögül rejtőzve.

„A DJ akit hallgatunk most, pár hónapja halt meg 28 évesen élete csúcsán. Aviici úttörő volt az elektronikus zenében, és ez vitte a halálba, ez mutasson utat, hogy nem akarunk meghalni ilyen korán, se 29 se 30 évesen. Magnus kurva öreg már nem?” – kérdeztem.

„Ne emlékeztess….”

„Dehogynem, legyünk fiatalok! S ne az életünk árán, de élvezzük amit lehet, és felelősen…”

„Én talán túlzottan is felelős vagyok az Intézet vezetésével együtt. Ezt nem érted!” – kiabált.

„De értem. És komolyan fogom venni. De neked nem kell minden életveszélyes helyzetbe belefolynod. Előbb élned kell Magnussal, mielőtt meghalnál másokért.– feleltem.

„Hagyjuk ezt, a küldetés a fontos….” – szólt, de láttam hogy könnyes a szeme, és le is lépett.

„Úton vagyunk. Nem volt kedvem festeni.” – szóltam a kocsiban reggel 10-kor. – Ha megoldandó helyzetem van, akkor nem tudok „művészkedni” Csináljuk amit kell.” – közöltem.

„Keressük meg a címet ahova mutat!” – nyújtotta kezét Alec, s megszorítva egymás kezét szövetséget alkottunk egy komoly feladatra akkor.